Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
- Hogyan kell eltemetni az anyóst?
- Fejjel lefelé, hogyha föltámad lefelé ásson!
- Az anyósom csak egyszer jött el hozzánk az esküvő után.
- Szerencsés ember vagy!
- De azután már nem ment el többé!
- Szóval azt állítja, hogy eltűnt az anyósa?
- Igen, törzszászlós úr.
- Mikor?
- Úgy két évvel ezelőtt.
- Ember! Akkor miért csak most jelenti be?
- Valahogy eddig nem mertem elhinni.
Két barát beszélget:
- Képzeld azt álmodtam, hogy az anyósom meghalt.
- Ez borzasztó!
- Valóban az, mert ez csak egy álom volt.
- Milyen az ideális anyós frizura?
- ???
- Középen kettéválasztva egy baltával.
Kijön egy ember a templomból, látja, hogy ott egy koldus. Ad neki 200 forintot. Koldus:
- Az Isten áldja meg önt, majd imádkozni fogok az Ön beteg anyósáért. Az én imámnak foganatja van. Egyszer elfelejtettem imádkozni, mert éppen berúgtam, és másnapra meg is halt szegény!
- No, itt van még egy kétszázas, barátom, aztán rúgjon be megint!
Bizerge és a felesége cirkuszba megy. Velük van az anyós is. Az állatidomító egy veszélyes számnál megkéri a közönséget, hogy aki eléggé bátornak érzi magát, az bedughatja a fejét az oroszlán szájába.
Bizerge odasúgja a feleségének:
- Anyád megpróbálhatná, úgy látom ma még az oroszlán nem evett.
A bíró kihallgatja Padlizsánt.
- Maga ellen az a vád, hogy megölte az anyósát. Miért tette?
- A feleségem kért rá...
- Hogy mondhat ilyet? Szégyellje magát! Hiszen a felesége imádta az édesanyját!
- Igaz, bíró úr, de mielőtt aznap elment, azt mondta nekem: "Lajos, ha a mamát alvás közben egy légy zavarja, ne keltsd fel, hanem üsd agyon!!!"
- Kislányom, ez az új udvarlód olyan kiállhatatlan, annyira utálom, hogy kedvem volna az anyósa lenni!